Könnyes-könnyed szórakoztatás és gyászos kor-kórkép.

Nem víg-. Vagyis nem teljes egészében. Nem víg-. Mi sem vagyunk azok.

Kokan Mladenović legújabb újvidéki rendezése egyszerre komikus zenei mű és világvége-oratórium.

A csókai Művelődési és Oktatási Központ szervezésében október utoló napján színházlátogatást tettünk az Újvidéki színház egyik legjobb előadására. A színházi világot ábrázoló két arcot ezúttal életszerűen láthatta és élhette meg az a 35 látogató, aki időt és más egyebet nem sajnálva rászánta magát ennek a darabnak a megtekintésére. 

Az Opera ultima című előadást Kokan Mladenović rendezésében mutatta be az Újvidéki Színház. A Beaumarchais két legismertebb drámájából (A sevillai borbély és a Figaro házassága, amelyekből Rossini és Mozart írtak nagyhatású zenés műveket) született produkció az opera formáját használja föl.

Az első fölvonás tulajdonképpen operaparódia, fehér tónusban játszó vidám komédia, második pedig fekete, sötét tónusú, és – a rendező elmondása szerint – komoly szatíra a városról és az országról, ahol élünk, miközben ugyanazokat a témákat boncolja, amelyekről Beaumarchais beszél a Figaro házasságában.

A főbb szerepekben: Balázs Áron, Elor Emina, Szabó Eduárd, Sirmer Zoltán, Szilágyi Ágota, Pongó Gábor, Kőrösi István, Banka Lívia.

Az autóbusznyi csókai látogató mégis felüdülve, tele színesebbnél színesebb gondolatokkal, no meg persze megválaszolatlanokkal is, elragadtatásál beszélt a látott előadásról. A színészek nagyszerű alakításairól, valamint a díszlet és a kitűnő jelmezek kormeghatározó fontosságáról. Meg is fogalmazódott a kérdés: mikor megyünk újra színházba?

Sz.T.L.

Kép mellékelve:

Képaláírás:  Csókaiak egy csoportja az Újvidéki Színház foajéában.